2014. március 09., vasárnap 12:02

Mindent megenni, ami a tányérra kerül?

Értékelés:
(0 szavazat)

A kisgyermeket a szülei etetik, amíg jól nem lakik. Előbb-utóbb aztán önállóan akar majd enni, és hamarosan szednie is szabad magának. Némelyik anyuka viszont inkább maga porciózza ki az ételt, akár az egész családnak. De hogyan tanulja így meg a gyermek az étvágyához szabni az étel mennyiségét? Kivált, hogy tanulmányok kimutatták, az ember hajlamos a kelleténél többet enni, ha van még a tányérján.
Az aranyszabály: "Csak annyit szedj, amennyit biztosan meg bírsz enni. Ha nem vagy biztos benne, inkább kevesebbet szedj, mint amennyit gondolsz, mert utána még mindig repetázhatsz." Ne engedjük hát, hogy a gyermek színültig szedje a tányérját, ha az a benyomásunk, hogy nagyobb a szeme mint a szája. Magyarázzuk el neki, hogy szedhet még, ha szeretne, és hogy meg is kell ennie azt, amit a tányérjára tett.
Egy kis idő múlva lesz érzéke a mennyiségekhez és tudni fogja, hogy tésztával hamarabb jóllakik, mint salátával és zöldséggel, és hogy olykor nagyobb az étvágy mint a has. Meg kell tanulnia, hogy csak annyi ételt vegyen magához, amennyivel jóllakik (nem pedig degeszre tömi magát) - ami egyébként az elhízást is segít megelőzni.


Aki szed a gyermeknek, annak tiszteletben kell tartania, ha a kicsi jóllakott, de még marad a tányérján. A cél, hogy mindig lássuk, hol a jóllakottság határa, mennyi az "elég". Jó, ha ezzel mindenki tisztában van, és ehhez igazodik.
Más a helyzet, ha a gyermek már tud szedni magának az ételből. Az aranyszabály ilyenkor az, hogy amit a tányérjára szedett, azt meg is kell ennie. Ehhez kell ragaszkodni, amikor az utolsó kanál borsót nem akarja megenni a csöppség, mert különben szokásává válik otthagyni az utolsó falatot. Ha semmiképpen és könnyek árán sem akarja megenni a viszonylag nagyobb adag maradékot, kiutat jelenthet, ha azt javasoljuk: "Kivételesen meghagyhatod, majd este megeszed. De addig nincs más". Ennek egyik előnye az, hogy a gyermek megtanul gondosan bánni az élelmiszerrel. Megérti, hogy csak annyit szedjen, amennyire épp szüksége van.


Próbafalatkák

A gyerekeknek néha nincs kedvük ahhoz, ami az asztalra kerül. Csak ellenállást szül, ha rákényszerítik őket, hogy megegyék - különösen, ha ismeretlen ételről van szó. Jobb, ha felkeltjük a  kíváncsiságukat. Egy kis kóstolóval. Egy "katonával". Én már gyerekkoromban sem állhattam azokat az anyukákat, akik "csak egy kanálkával"  ígértek, aztán telerakták az ember tányérját. Érdemes elmagyarázni a gyereknek a próbafalatka értelmét: hogy ugyebár, az ember ízlése változik. Ezt bárki megfigyelheti saját magán is. Amit tegnap még utáltam, ma már lehet hogy finomnak érzem. Ezért érdemes a rendszeresen elutasított ételeket időről-időre próbafalatként feltálalni. "Bosszantó volna - mondhatjuk mélyen gyermekünk szemébe nézve :) - ha lemaradnál valami finomságról csak azért, mert pár hónappal ezelőtt még nem szeretted".


Ki szabad köpni!
Biztassuk kóstolásra!

A gyerekek többnyire igen gyanakvók, ha valamilyen ismeretlen fogás kerül az asztalra: szarvashús, káposztarolád, pesto, tintahal vagy hasonló. Ha őszinték vagyunk, mi felnőttek ugyanígy viselkednénk, ha valaki humusszal, lóhússal vagy agyvelővel kínálna. Ha rá akarjuk venni a csemeténket egy újfajta étel megkóstolására, a korábban említett kis "katonákkal" indíthatunk, hozzátéve: "Ha a kóstoló egyáltalán nem ízlik, a szalvétádba vagy a szemetesbe köpheted". Így a kicsi könnyebben kipróbál olyasmit is, ami esetleg gyanúsnak tűnik neki. 

Ute Glaser: Trükkláda szülőknek, 2012  p97-98.

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.